Otthonát mindenki szereti körülvenni olyan elemekkel, amelyek megmutatják, hogy ott lakik valaki és érdemes tiszteletben tartani a területet. Megvan minden tájegységnek az alapanyaga, amiből az arra jellemző kerítés készül. A nagyobb alföldi városok általában mindent felhasználnak, de a beton-, fa- és vaselemek a leginkább elterjedtek az építésben.

Ahogyan haladunk egyre feljebb, úgy változnak a stílusok. Minden település igyekszik abból gazdálkodni, ami éppenséggel van, ezért a nagy erdők közelében fekvő falvak inkább fát használnak fel a kerítés felépítésére. A gondos gazdák igazán díszes elemeket tudnak kialakítani és egyes népcsoportok, mint a székelyek, kimondottan rájuk jellemző alakzatokat szoktak faragni.

Még magasabbra menve aztán már az erdők is ritkulnak, aminek következménye, hogy a kőből létrehozott kerítés veszi át a hangsúlyos szerepet. Természetesen semmi nincs törvénybe iktatva, tehát a módosabb gazdák megengedik maguknak, hogy sokszor a falu képétől teljesen eltérő anyagot és mintázatott használjanak.