A geokód elvet Wieser disszertációja konzekvensen a földrészletekre dolgozta ki.
Az alapobjektum ennek megfelelően a földrészlet, az összefoglaló objektumok
pedig a tömb, a kerület, a belterület, külterület, zártkert és a teljes igazgatási
egység. A koncepcióban minden kidolgozottsága ellenére is azonban bizonyos hiányosságok
tapasztalhatók. Nincs például meghatározva az, hogy a földrészletnek melyik
pontja kell, hogy a geokódot reprezentálja.

Mindössze annyi tudható, hogy ennek a pontnak vagy a földrészleten belül, vagy annak határvonalán kell
elhelyezkedni. Ugyanez érvényes az összefoglaló objektumokra is, ennek
következtében pedig a geokódokat egyedileg kell generálni. Sokkal kézenfekvőbb
volna, ha a geokódot automatikusan generálná egy program.

A másik probléma az, hogy, ha kizárólag a földrészletek és a belőlük fölépíthető hierarchikus területek kódolásával
foglalkozunk, jelentősen leszűkül az ezekkel az adatokkal végrehajtható
feladatok köre. E feladatokat viszont hagyományos azonosítókkal is meg lehet
oldani, sőt, ezek alkalmazása bizonyos előnyökkel is jár, ráadásul, a geokód
sokkal hosszabb a hagyományos azonosítóknál.

Ahhoz tehát, hogy minden olyan adatállomány,
mely területfüggő információt tartalmaz, rendelkezzék kifejező azonosítóval is,
arra van szükség, hogy a geokódolás egységes rendszere a mérnöki létesítmények
számára is kidolgozásra kerüljön. Ez akkor oldható meg, ha a geokódok
létrehozása, naprakészen tartása és felhasználása egységes rendszerben
történik.

Kovács Rhewa Andrea